Amint arról korábban már tájékoztattuk Önöket, a Royal Mail Group és a BT további keresetet nyújtott be a DAF-csoporthoz tartozó vállalatokkal szemben illegális árrögzítésben való részvétel miatt. A Versenyjogi Fellebbviteli Bíróság jelenleg a szakértői tanúvallomásokkal kapcsolatos számos kérdést vizsgál, azért hogy döntést hozzon, de amint azt nagy vonalakban kiemelték:
„(1) Okozatiság – a jogsértés okozta-e a felperesek kárát a túlárazás révén?
(2) A kár elmélete – mindkét fél szakértői véleményt nyilvánított arról, hogy „hihető-e”, hogy a jogsértés kárt okozott a felpereseknek, a DAF szakértője azt állította, hogy ez nem „hihető”.
(3) A túlárazás – ha kár keletkezett, akkor annak mekkora a mértéke? Eltekintve attól, hogy helyénvaló-e külön vizsgálni „a jogsértés előtti – alatti” és „a jogsértés alatti – utáni” modelleket (a felperesek által preferált megközelítés) vagy „a jogsértés előtti – alatti-utáni” és „a jogsértés alatti – utáni” modelleket (a DAF megközelítése), három fő terület van, ahol a szakértők között nézeteltérés van a regressziós modellekkel kapcsolatban, amelyek mindegyike jelentősen befolyásolja a becsült túlárazást:
(i) Az árfolyamok – hogy a modelleket fontban vagy euróban kell-e futtatni, és mi legyen az alkalmazandó árfolyam;
(ii) A 2008 és 2010 közötti globális pénzügyi válság – vajon ez olyan sokk volt-e, hogy a többi keresletszabályozó tényezőtől elkülönítve kell-e kontrollálni; és
(iii) A kibocsátási szabványok – az új kibocsátási szabvány szerinti teherautókon elért többlet árrés a jogsértésnek vagy más tényezőknek, például a fizetési hajlandóságnak köszönhető-e.
(4) A kereskedelmi érték – ez az az összeg, amelyre a túlárazási százalékot alkalmazni kell, és csak a Royal Mail és a DAF között van különbség abban, hogy bizonyos tehergépkocsi-felépítményeket bele kell-e számítani ebbe a számba.
(5) Kompenzáció – ha túlárazás történt volna, a DAF azt állítja, hogy a harmadik felek által gyártott felépítmények és pótkocsik ára csökkent volna, és az így a felperesek által elért megtakarításokat a túlárazással szemben kellene elszámolni; a felperesek tagadják a túlárazás ilyen hatását;
(6) Továbbértékesítés – ez a felperesek által továbbértékesített használt tehergépkocsikra vonatkozik; a DAF azt állítja, hogy ha új tehergépkocsijaik ára a túlárazás következtében emelkedett, akkor a felperesek által értékesített használt tehergépkocsik ára is emelkedett volna, és ezt az előnyt a túlárazással szemben kellene beszámítani.
(7) A veszteség továbbadása – ha volt túlárazás, a DAF azt állítja, hogy a felperesek úgy mérsékelték veszteségüket, hogy azt a saját termékeik, például a postabélyegek vagy a telefonvonalak bérleti díjának emelésével továbbadták a vevőiknek; a felperesek jogi és/vagy ténybeli alapon tagadják, hogy ilyen továbbadás történt volna.
(8) Mennyiségveszteség – A Royal Mail azt állítja, hogy ha továbbadták volna a veszteséget, akkor a későbbi piaci eladásaikban mennyiségi veszteséget szenvedtek el, amiért kompenzációt kell kapniuk.
(9) Finanszírozási veszteségek – a túlárazás mellett a Royal Mail kártérítést követel a túlárazás finanszírozásának költségeiért, és e kérdésben részletes szakértői bizonyítékok hangzottak el; a fő nézeteltérés abban áll, hogy a súlyozott átlagos tőkeköltség („WACC”) a legjobb mérőszám a múltbeli veszteségek jelenlegi értékre történő átváltására, vagy a kamatot az adósságköltség és a rövid távú befektetések elmaradt hozamai alapján kell-e kiszámítani. A DAF azt állítja, hogy az ilyen kamatterheket egyszerű alapon kell kiszámítani, míg a Royal Mail szerint a kamatterheket kamatos kamatozással kell számolni. A BT ezzel szemben egyszerű kamatot követel az 1981. évi Senior Courts Act 35A szakasza alapján.´´*
*Semleges idézet [2023] CAT 6 a Versenyjogi Fellebbviteli Bíróságon.