Amióta kipattant a kamionkartell botrány és elindultak a kártérítési eljárások, folyamatosan hallani lehetett azokat a véleményeket, miszerint nem érdemes igényelni a kártérítést, mert ennek „következményei lehetnek”.
Annak ellenére, hogy 2022-ben Németországban már 3 legfelsőbb bírósági ítélet is egyértelműen a teherautó-vásárlók álláspontját igazolta vissza, és elutasította a kamiongyártók védekezését, nem csitultak azok a hangok miszerint a flottaüzemeltetőknek „kétszer is meg kell gondolni”, mielőtt ilyen lépésre szánnák magukat.
Sőt, a teherautógyártókat és az ellátási láncokat sújtó globális problémák, (amelyekkel 2022-2023-ban egészen biztosan együtt kell éljünk) tovább erősítették az ilyen irányú félelmeket, miszerint a szűkösen rendelkezésre álló teherautó-kínálat elosztását is befolyásolni fogják, hogy mely cégek indítottak kártérítési eljárást.
A legfontosabb körülmény, hogy a teherautó kartell kártérítések ügye és az újteherautó-eladások feltételei két teljesen külön ügy és ezeket nem lehet egybemosni.
Vizsgáljuk meg tehát részletesen és objektívan azt, hogy miért alaptalanok ezek a félelmek.
(1) MIKOR BÜNTESSÉK A VÁSÁRLÓKAT?
A teherautó-gyártók gyártási és ellátási nehézségei várhatóan 2022-2023-ban fogják korlátozni az újteherautó-kínálatot. A kamion kartell perek ilyen rövid idő alatt csak egy nagyon kedvező forgatókönyv szerint záródhatnak le. Ismereteink szerint Európában minimum 800.000 teherautó ügyében van folyamatban kártérítési eljárás. Ennyi ügyben kellene ilyen rövid idő alatt szankciós lépéseket alkalmazni, ami gyakorlatilag kivitelezhetetlen.
(2) HOGYAN SZERVEZZÉK MEG?
Ki tudja azt reálisan elképzelni, hogy bármelyik teherautógyártó felépítené azt az apparátust, amelynek az a feladata, hogy derítse fel, mely cégek tettek jogi lépéseket, és titokban utasításokat adjanak az értékesítő cégeknek, hogy ezeket hátrányos megkülönböztetésben részesítsék? Egy kis sarki szatócsboltban meg lehet azt tenni, hogy „haragszunk a vevőre”, de konszern-szinten, ráadásul 6 gyártó esetén hogyan lennének kivitelezhetőek ezek a folyamatok. Ne felejtsük el, hogy a legtöbb esetben egy ügyfél több gyártó teherautóit is vásárolta.
(3) NEM EGY KÉZBEN VAN AZ INFORMÁCIÓ ÉS A DÖNTÉS
Miközben a bíróságokon történnek a kártérítési eljárások, a teherauó-gyártóknak állhatna elméletileg érdekében elrettentő lépéseket tenni és mindezt a teherautó-dealerhálózaton keresztül kellene működtetni. Ez egy sokkal veszélyesebb helyzet bármilyen rosszban sántikáló szervezet számára, mert ugyanazt a botrányt kockáztatják, és ráadásul már nem csak házon belül kellene titokban szervezkedni. Ne felejtsük el, hogy a teherautó-dealerek egy jelentős része független magánvállalkozás, akiket ilyen módon nem lehet közvetlenül befolyásolni.
(4) AKARUNK MEGINT BOTRÁNYT?
Ki meri azt megkockáztatni az előzmények ismeretében, hogy tovább eszkalálódjon a már így is a valaha volt legnagyobb versenykorlátozással kapcsolatos eljárás? Hogyan lehetne titokban tartani ezeket az intézkedéseket? Számtalan példa igazolja (legutóbb például a lengyelországi DAF kereskedők ügye) hogy csak idő kérdése, hogy a visszaélések kiderüljenek.
(5) GONDOLJUK ÁT A SZÁMOKAT
Miért kellene egy tipkusan 100-500 teherautót üzemeltető vállalkozásnak törvényetelen szankcióktól tartania, miközben csak a Müncheni Kerületi bíróságon 250.000 teherautó ügye van folyamatban és a fuvarozó szakma nagy szereplői többezer, nemritkán tízezer feletti teherautószámmal adták be a kártérítési igényüket. Mellesleg mindegyikről elmondható, hogy előtte is, azóta is kifogástalan kapcsolatot ápol a teherautó-gyártókkal. Az üzlet az üzlet.
(6) A MÉRETGAZDASÁGOSSÁG KÉRDÉSE
Megéri-e egyáltalán? A válasz egyértelműen nem! Ha a serpenyő egyik mérlegébe tesszük a lehetséges nyereséget, igen elenyésző dolgokat tudunk ott számba venni. Az ügy iróniája, hogy a szankciók gyakorlása óriási kockázattal és szervezési nehézségekkel járna, miközben az esetleges szankciók közbeszédben tartása már önmagában eléri a kívánt hatást: lesznek akik emiatt lépnek vissza az eljárástól és mondanak le a pénzükről.
(7) BÁRMILYEN AKCIÓT CSAK ÖSSZEHANGOLTAN LEHETNE INDÍTANI
Mi történik, ha nincs háttér-megállapodás az összes teherautó-gyártó között? Az ügyfél ott vásárol, ahol jobb feltételeket kap. Csak egy olyan, újabb kartell keretében lehetne szankcionálni a vevőket, amelyen minden teherautógyártó résztvesz, ráadásul bevonja a dealer-hálózatát. Ez teljesen elképzelhetetlen.