Amióta kirobbant a teherautókartell-botrány és elindultak a kártérítési eljárások, folyamatosan terjednek a hírek, hogy nincs értelme pénzvisszatérítést igényelni, mert „következményei” lehetnek.
Gyakran halljuk azt a kifogást, hogy valaki azért nem akar kártérítést igényelni, mert azt gondolja, hogy ezzel árthat a kereskedőnek, és megromlik a régi, bizalmi kapcsolatuk.
Az első fontos megjegyzés: A kompenzációt kizárólag a teherautógyártóktól lehet követelni, míg a teherautótulajdonosok a teherautó-kereskedőkkel állnak kapcsolatban.
Néhány tulajdonos azt gondolja, hogy őket nem károsította meg a teherautógyártók árrögzítő kartellje, hiszen ők „mindig a lehető legjobb árajánlatot kapták”.
A legújabb fejlemények alapján láthatjuk, hogy a Royal Mail, a BT és a Waberer’s is peren kívüli megállapodást kötött a teherautógyártókkal 2023-ban.
Jogos lehet-e az a felvetés, miszerint ez a három óriásvállalat hosszú ideje áll stratégiai együttműködésben a teherautógyártókkal, és mindig a lehető legjobb árakat élvezik már csak a méretük miatt is? Ennek ellenére ők úgy vélték, hogy jogos a kárigényük, és végül, egy évekig tartó, bonyolult jogi folyamatot követően meg is kapták a pénzvisszetérítést.
Ön szerint most megharagudtak rájuk a teherautógyártók?
Nem valószínű, ugye?
További gondolatébresztő tények:
(1) VALÓBAN VÍZVÁLASZTÓ EZ A TEHERAUTÓGYÁRTÓK SZÁMÁRA?
Egyáltalán nem! A teherautógyártóknak az az érdekük, hogy most és a jövőben is eladják teherautóikat. Hatalmas versenynek vannak kitéve, különösen a mostani, nehéz piaci körülmények között.
Az alkatrészhiány miatti termelés visszaesése már nem jelent problémát. Elég teherautó vár eladásra. Jelenleg a fizetőképes kereslet a probléma.
(2) BONYOLULT RENDSZER KIÉPÍTÉSE
Teljesen lehetetlen, hogy a teherautógyártók olyan rendszert hozzanak létre, amely azonosítja azokat a vállalatokat, amelyek jogi lépéseket tesznek, és utasítja kereskedőiket a velük szemben érvényesített negatív megkülönböztetésre. Ez nagyon bonyolult feladat lenne, különösen több gyártó részvételével. Ráadásul a vásárlók gyakran különböző gyártóktól vásárolnak teherautókat, ami nehezítené a hatékony végrehajtást.
(3) EGY KÖVETKEZŐ BOTRÁNY ELKERÜLÉSE
A teherautógyártók tanultak a teherautókartell-botrányból és következményeiből. Nem fognak olyan lépéseket tenni, amelyek kockázatot jelentenének a legnagyobb versenyellenes ügy további fokozódására. Múltbeli példák azt mutatják, hogy ilyen visszaélések végül mindig napvilágra kerülnek.
(4) GONDOLKODJUNK SZÁMOKBAN
Miért félne egy olyan cég, amely nagyjából maximum 100-500 teherautót tart fenn, jogellenes szankcióktól, amikor csak a Müncheni Kerületi Bíróság előtt már 250 000 teherautó ügye van folyamatban, és a szállítási szektor nagy szereplői ezer vagy akár több mint 10 000 teherautóra vonatkozó igényeket nyújtottak be? Ráadásul mindegyiküknek tökéletes kapcsolatuk van a teherautógyártókkal. Az üzlet az üzlet.
(5) KORLÁTOZOTT GAZDASÁGI ÉRDEK
Megérné szankcionálni egyáltalán? A válasz egyértelműen nem! A potenciális nyereség valójában nagyon kicsi. Az irónia az, hogy a szankciók alkalmazása hatalmas kockázatokkal és szervezeti nehézségekkel járna. Ugyanakkor a potenciális büntetések meglebegtetése félelmet kelthet a teherautótulajdonosokban, így kevesebben fognak kártérítést igényelni, komoly pénzt hagyva az asztalon, csupán érzelmi okokból.
(6) SZERVEZÉSI KIHÍVÁSOK
Mi történik, ha nincs háttérmegállapodás minden egyes teherautógyártó között? A vásárló attól vásárol, ahol jobb feltételeket talál. Csak egy új kartell (amely magában foglalná az összes teherautógyártót és az összes kereskedőjüket) szankcionálhatná a vásárlókat.
Ez teljességgel elképzelhetetlen.